Kedves Lara! Kedves Valentin!

Mama és Papa (Teloma és Telopa) -ébredezve Balatonfüreden, mint medvék a tél végén- érdeklődnek, mi van veletek? Hogy telnek napjaitok?

Ma délelőtt Mamáék biciklitúrára mentek. Szép napsütéses idő volt a Balatonon. Ma már csak kis szellő lengedezett. Elkerekeztek Aszófőig, ahol megnéztek egy pici, régesrégi templomromot. A rom mellett forrás van, friss víz csobog belőle. Amikor megérkeztek, egy bácsi pihent ott a kutyuskájával, akit Borgu-nak hívtak és ifjonc-virgonc pumi kutya volt. Na, ez a Borgu rögtön megnézte a jövevényeket, hogy mi fajták? Már az első pillantásra látta, hogy rendes emberek, őket nem kell megugatni. Azért végére járt a munkának: odaszaladt az elsőként érkező Papához és végigszaglászta lábszárát, meg kezét. De azok az illatok is csak megerősítették, hogy rendes látogatópár érkezett a forráshoz :)

Mamáék lepihentek egy padra. Elővették az almájukat és szépen megették. Közben Borgu szaladgált, figyelte, ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a templomka körül. Egyszer csak Örvényes felől lovasok bukkantek elő a bokros ösvény rejtekéből. Borgu rögtön felfigyelt rájuk, fülét hegyezte, morrantott egyet, többet nem. A lovascsoport csak elhaladt a templom mellett, nem közelítettek a pihenő padokhoz.

Mama és Papa ezután felkerekedtek és elindultak a biciklikkel visszafelé. Aszófő határán útjukat egy szép vízisikló keresztezte. Balról jött a domb felől és jobbra igyekezett a tó irányába. Gyönyörűen és gyorsan kúszott át a poros úton. Mama mondta, hogy Papa, gyorsan fényképezd le! - de a papa otthon hagyta a mobiltelefonját. Nem volt nála semmi fényképező alkalmatosság. Mikor elment a sikló, Mamáék útja egy borház mellett vezetett. Ha már így hozta a sors, betértek és vettek egy üveg finom vörösbort.

Hazafelé, Fürednek aztán már nem volt semmi különös esemény. Mama birágcsokrot szedett pipacsból és búzavirágból. Papa mondta, hogy szívesen megnézné Borsos Miklós bácsiék kertjét. Ez a bácsi nagyon szépen tudott rajzolni, Dédi meg feleségéhez járt, ő vágta a néni körmeit és közben jókat beszélgettek. Hát ezeknek a kedves embereknek volt Tihanyban szép kertjük, meg rajzoló művészházuk. És ott még nem jártak mamáék sohasem.

Tihanyba érve lepihentek a biciklisták egy tóparti kőterasznál. Ott pedig egy döglött keszeg hevert a fűben. Valamelyik horgász bácsi ottfelejthette. Egy cica meg beleharapott, hiányzott egy körömnyi darab a halacska pocakjából. Szegény keszeg, neki már úgyis mindegy volt, aludt a köves füvön, nem is ébred már fel soha többé.

Ez volt hát a mamáék délelőtti kirándulása. Rendben hazaértek, megebédeltek és csendes pihenő alatt írták nektek ezt a levelkét.

Kérjétek meg anyácskáitokat, hogy szóljanak, mikor szkájpolhatnak nagyszüleitek veletek? Nagyon hiányoztok nekik!

Sokszor puszil Mindkettőtöket,
Mama és Papa