"Csiribiri-csiribiri ...", "Domb tövén, hol nyúl szalad ...", "... ha lefőz ez a vad, kikeleti kikeriki ..." és sok más vers, amit annyit skandáltunk gyerekeinknek és most az unokáknak. Szerzőjük, Weöres Sándor 100 éve született. Az alábbi írás nem vers, de szintén tőle származik. Az unokáinknak tán már tananyag lesz ...

ASSZONY-ÉVEK
1817-1831

TZIGÁN DALLOK MAGYARÍTVA

Aprócska s nagy lyány koromban Miskoltzon s a Bodrog mellyékin tzigánoktúl számlálatlan notát tanúltam, nehányra még mostan is emlékezem. Ollyikat tzigán nyelvbül át ültetém magyarra.
Meg lehet, hogy eme zsillyék nevetséges idétlenek, vagy otromba ildomtalanok, s a pallérozott ízlet el-fordúl tőlök - hát nem az Orange-rieben termettek, még tsak nem is a jobbágy telkeken, hanem a kóbor bitangságban. Akkora nyomorúságban, a hol minden mindenhez közel vagyon: bölcsőhöz a koporsó, óbégatáshoz a kaczaj, tsókhoz a kés, szerentsétlenhez a szerentse, hazudsághoz a maga-meg-mutatás, tolvajláshoz a betsület, Criminalitashoz a Naivitas. . . Vagy netalán ez nálunk is így megyen, csak el kendőztetik? S ha ki ezt olvasod: jó útat néked, potsolás kerék tsapások vándora! Hol az úri batár s a tzigán kordély eggyaránt billeg.

Sáros-Patakon, 1821. eszt. Karátson havában