Augusztus vége, tanévnyitás, az ősz beköszönte előtt történt az eset, amely könnyen lehetett volna súlyos gyermekbaleset. Legtöbben ismerjük a defenzív vezetés fogalmát. De mint vezetők, vajon hányan alkalmazzuk? A történet muníciót ad, érdemes ezzel gyakorlatban is foglalkozni!

Kedves Gyerekek!

Tudjátok-e a választ arra a közlekedési kérdésre, hány utasa lehet egy biciklinek? Arra meg mit válaszoltok, hogy fordulunk meg szabályosan biciklivel országúton?

Az eset, amelyet elmesélek, találkozásomról szól bicikliző kicsikkel. Augusztus közepe felé történhetett Budakeszin, a Telki felé vezető út elején, tudjátok, a focipálya közelében. Budakeszi, Telki út a sportpályánál Munkából igyekeztem autómmal otthonomba. A temető utáni körforgalom nekünk, átutazóknak ott az utolsó szakasz kezdete a hazafelé vezető úton.

Késő délután történt az eset, a lemenő nap szembesütött kicsit, ahogy kikanyarodtam a körforgalomból. A forgalom nyugodt volt, csak két kivilágított autót láttam messzebb szembejönni. Majd rögtön utána egy biciklit vettem észre jobboldalt, a Budakeszi végét jelző táblánál, ahogy kifelé haladt az úton. Két gyerek, olyan alsós formájúak ültek rajta. Kislány vezetett, talán az öccse lehetett a hátul ülő fiúcska, gondoltam. Ő még akár óvódáskorba is belefért. Ezzel egyidőben kitettem az indexet, és, hogy biztonsággal kikerüljem a biciklistáimat, áthúzódtam a baloldali sávba, gyorsítva az előzéshez. És ekkor váratlan dolog történt. A biciklis kislány se szó, se beszéd hirtelen balrakanyarodásba kezdett, hogy visszaforduljon Budakeszi felé. Pontosan a gyorsuló autóm menetirányába. Késedelem nélkül a fékre tapostam és jobbra kormányoztam, hogy a biciklit elkerüljem. Az ABS-szel felszerelt kocsi orrát az aszfaltra szegve, némi csikorgással, kattogó automatikával lassított. Az ütközést sikerült elkerüljem, a gyerekek a lassító autó előtt 8-10 méterrel suhantak el. Ők simán befejezték a visszafordulást. A kislány talán észre sem vette, hogy mi történt. A kis párosnak baja nem történt -a másodperc tört részén múlhatott csak!!!-, de ez bizony rosszabbul is végződhetett volna! Soha nem voltam még ilyen közel nagy bajhoz! Felindulásomban majdnem visszamentem a gyerekekhez megszidni őket, de aztán csak meggondoltam magam. Nem akartam rájuk ijeszteni, inkább úgy döntöttem, itt osztom meg az eset tapasztalatait.

Szóval, kedves Gyerekek, ugye tudtátok, hogy egyszemélyes biciklin csak egy utas merészkedik ki forgalomba?! És ott betartja a közlekedési szabályokat! Ugye ti is látjátok a történetből, hogy milyen veszélyek származhatnak nemtörődömségből?

Kérlek benneteket, ha odakerültök, legyetek Ti is társaink a közlekedésben!
Köszönöm előre,
Péter bácsi
egy autóvezető a szomszédotokból

* * *

Kedves Szülőtársak, Tanítók, Óvónénik a környéken!

Hála Istennek, másfél évtized során ez az első komoly vészhelyzet ebből a fajtából, amely meg is történt velem. A statisztika így nem jelez közlekedési kockázatot. Mivel azonban a gyerek minden család legfontosabb kincse, javaslom kedves olvasóm -ha szülő, nevelő és egyetért velem- keressen megfelelő alkalmat csemetéje, növendékei körében és beszélgessen velük erről a majdnem balesetről! Erősítsék meg bennük, hogy gyerek ne biciklizzen egyedül úton, sem településen belül, sem kívül! Sokak számára tanulságos és megelőző erejű lehet ez a történet! Engem pedig boldoggá tenne, ha a kis hallgatók valamelyike visszaigazolná, hogy neki volt része hasonló élményben, netán egyike volt az én kis alkonyi biciklistáimnak! Ne hátborzongató balesetből kényszerüljünk tanulságokat könnyek közt levonni!

* * *

Tisztelt Szomszédok!

Egy kis közös töprengésre hívom, Olvasóm! A felnőttek biciklizésén, netán felnőttek vezette (!) családos, vagy csoportos biciklizésén gondolkodom, úgy értem szép vidékünk dimbes-dombos, és mindíg keskeny közútjain. Természetesen mindnyájan tudjuk, hogy a KRESZ megfelelő jogokat biztosít a biciklistáknak az erdőn átvezető közúton. Mégis, talán a valóság talaján maradunk, ha azt gondoljuk, a biciklihasználat környékünkön ma már sporthoz, hobbihoz kötődik inkább. A helyi közúti közlekedésben nincs jelentős szerepe. Ahogy a közlekedés fokozatosan átalakul, azt gondolnám a hagyományos, bejárós, szállítási célú biciklizés egyre inkább kiszorul a gyakorlatból. Emiatt hiszem meggyőződéssel, hogy csak növeli a biztonságát az, aki más elvi alapon is kihagyja a Zsámbéki medence körútjának biciklin való kipróbálását, használatát. Közúti forgalmunk nem mára, de már tíz évvel ezelőtt is (!) olyan irányokban változott meg, hogy hallatlanul kockázatos a kétkerekűzés ezeken az utakon! Nem csupán autóvezetőként állítom ezt, személyes élményeim vannak a másik szerepkörben. Javaslom, kérem, fogadják meg jótanácsom! Biztosított sportrendezvénytől eltekintve, a jelenlegi útviszonyok ismeretében mondjanak le teljesen a biciklizésről ezeken az utakon!

Vigyázzunk a gyerekekre, gondoljunk a balesetek megelőzésére!
Úrhölgy- és úrvezető társaim, mi pedig a volán mellől óvjuk a biztonságot!

2008 szeptember

Füzi Péter