Ma, június 18-án 69 éves korában elhunyt a magyar vitorlázósport egyik kiemelkedő versenyzője. Litkey Bencét -egykori repülő hollandi válogatott, 1972-es olimpikon- verseny során érte a halál.

***
Még sportiskolásként ismertük meg a Litkey nevet, a mexikói olimpia körül, amikor a repülő hollandi a jollék királynője volt és mi, velencei vitorlázók csak álmodtuk, hogy talán, valaha, a Balatonon egyszer trapézos hajón versenyezhetünk. Aztán a 420-as, majd a 470-es megjöttével a vártnál hamarabb ülhettünk trapézos hajóra, de a hollandira és az abban hajózókra változatlan áhítattal tekintettünk.

***
A Litkey legendát személyesen úgy 74 táján ismerhettük meg, amikor kerettagok lettünk. Nagy példaképeink voltak akkor már, amely nimbuszt aztán a személyes ismeretség csak tovább növelte! Balázs és Bence idősebb generáció tagjai voltak, akikben közvetlen, rangra-címre közömbös sporttársakat ismerhettünk meg. Soha nem misztifikálták a vitorlázást, mindig egyszerűek, barátságosak voltak, igazi vízi emberek. Balázs volt a visszafogottabb, Bence vagányabb, tréfára-ugratásokra hajló; de ahogy a hajót kezelték, ülték, az maga a csoda volt számunkra. Nem nagy dolgokat vettünk észre, csak egy idő után rájöttünk: náluk valahogy minden helyén volt, ha esett, ha fújt. Amikor eljött az edzés- vagy versenyidő, számítani lehetett rá, hogy hajójuk hasít, megy, mint a svájci óra ... valami megfoghatatlan harmóniában álltak a hajóval, vízzel, széllel, egymással! Rajtok, fordulók, spinnakerbontások, halzolások kavarognak emlékeimben, az a majdhogynem ráérős biztonság, amellyel ezeket a manővereket kivitelezték. Derűsek voltak miközben könnyedén figyeltek a részletekre is, és mindig volt érkezésük, hogy találkozásaink alkalmával viszonozzák a baráti kézjelzést, üdvözletet is. Nagyon kevés olyan emlékem van, hogy Litkey hajóról verseny közben kiabálás, netán veszekedés hallatszott volna.

***
Aztán élesen él többünk emlékében az a verőfényes hétvége is, amikor Bence és felesége lehozták Agárdra két srácukat vitorlás iskolába. Boti és Farki hat-hét évük körül járhattak. Az új környezettől kicsit visszafogott, de érdeklődő gyerekek voltak. Rövidre vágott hajú, sünis kobakjukat most is legszívesebben megsimogatnám az akkori kis mocóknak, olyan tiszta emlék az az alkalom. Bencéék szülői büszkesége, mosolyuk itt van az emlékezet fotólemezén, csakúgy, mint srácaik gyors beilleszkedése az agárdi víziéletbe.

***
A válogatott keret munka aztán jól összehozott minket. Téli edzések a Margitszigeten, a Normafánál és a Stadionban, edzőtábor Dunavarsányban, majd tavasztól őszig a vízi programok a sok utazással. Alighanem mindnyájan legmozgalmasabb éveinket éltük akkor, rengeteg közös élményt szereztünk. Bence vidám, ízig-vérig "vizes" sporttársunk volt, akivel örök játék volt minden. Azzal kiegészítve, hogy a hajót és versenyzést -mintegy mellékesen- kőkemény komolyan vették! A versenyistálló múltával aztán már csak ritkábban futottunk össze. Egyszer például valaki vitorlás "phííííííííííj"-jel rikkantott rám a Nagykörút túloldalán elmenő autóból: Bence volt. Utoljára a tavalyi Kékszalag nevezésnél futottunk össze ...

***
Ahogy Balázs bátyád velünk maradt korai eltávozása után, Te is, Bence ugyanúgy itt vagy a vitorlázók emlékezetében. Értetlenül állunk távozásod híre hallatán és nehezen idomulunk az új nap diktálta lépésváltáshoz, hogy immár csak beszélgetések, fotók, filmrészletek idézhetnek.

Eddig is voltak, ezután is lesznek alkalmak - trapézos spinnakert hátulról sütő nap látványa, egy bríz a csendes opálkék vizen, a kipörgő génua hangja, a nád zizzenése Füred partjainál, egy korsó sör párás üvege és utánozhatatlan nevetésed, amit két kikötővel távolabbról is felismertünk; vagy Warnemündét idéző szürke, rohanó felhők - ezek mind Téged hozhatnak gondolatba ... Váratlan takkot húztál, elvitorlázol, mész az égi csapathoz. Mi meg itt maradunk magunkban, zavartan tűnődve. Árvábban fogjuk a sottot, a kormányrudat! Megy tovább a verseny, de a flotta hajóin apró gyászszalagok libegnek az achterstag-okon. Küszködve, szívünkben bánattal, idő előtt búcsúzunk Tőled is ...

Isten Veled, Bence! Köszönjük a sporttársaságot, a tiszta játékot! Szívünkben őrzünk, kitörölhetetlenül.

Litkey Bence: ('76-ban Warnemündében)

Források:

• A magyar vitorlázás legendái (Ruják István írása a Hajó Magazinban) itt
• Litkey Bence itt