Vitorlás Évadnyitó verseny 2010

2010. május 15-re volt kitűzve a balatoni évadnyitó ünnepség. A Jóhajó (Elliott 770) éves programjában ez volt az első verseny, amelyen részt akart venni. Itt következik beszámolónk, hogy is esett ez a verseny.

Ma volt Füreden a 2010-es szezon nyitóversenye.

Frontos időjárás, hajnal óta szemerkélő eső és hideg fogadta a szerény létszámú versenyző és ünneplő "tömeget" Balatonfüreden. 11-kor volt a megnyitó ünnepség, 12-re volt kiírva a rajt. Zalai Gábor-Péter-Dénes, Füzi Péter csapatban álltunk fel.

A versenypálya Füred - Alsóörs - Tihany - Füred volt. ÉK-É irányú élénk, időnként megerősödő pöffökkel kísért szél fújt. A rajtvonal parti végén, a füredi móló közelében rajtoltunk. Az erősen forgó szél mellett is egy csapással tudtunk Alsóörsre vitorlázni. Már az elején látszott, hogy -abszolútban is- elég jó helyen veretünk előre. Osztály ellenfeleink közül a menők kicsit voltak csak előttünk, viszont nekik mélységük volt a tóközép felé. Alsóörs vétele után biztonsági vitorlázás volt a célunk. Jobbcsapásos háromnegyed szélben rohantunk Tihany felé. Hál' Istennek egy kezemen megszámolhatom azokat a hatalmas nyomásokat, amelyek majdnem vagy ténylegesen eldöntötték a hajót. Minden ügyességünkre szükség volt, hogy a kavargó szélben és növekvő hullámokon irányban és menetben tudjuk tartani a Jóhajó-t. A mögöttünk kerülő Bernát a bőszeles hosszú szakaszra vitorlát váltott: genakkert húzott föl, imponáló biztonsággal és látható sebességtöbblettel jött ránk, majd le is előzött. Mintha két különböző hajóosztály lettünk volna! Egy másik ellenfél kurtított vitorla mellett kis genakker-t húzott. Ha lassabban, de ők is utolértek minket. Nekünk elég volt a mi sebességünk, nem igazán vágytunk szörfölésre!

Na, Füred vonala előtt aztán -teljesen kiérve a part takarásából- megváltozott a víz: egyre nagyobbak lettek a hullámok és időnként a Koloska völgyből hatalmas nyomások rohantak ki. A Bernát, amelyik közben már 400 m előnyre tett szert, egyszer csak eldőlt kantnira, nem is tudott visszaállni - nem bírta tovább a genakkerezést. Percekbe telt nekik, mire ki tudtak evickélni a haváriából és hősies munkával beszedték a genakkert, meg visszahúzták az orrvitorlát. Mire rendezték soraikat és el tudtak indulni, újra 70 méterrel előttük voltunk. Közben a másik genakkerező hajó -szintén előttünk- az egyik pöffben árbocát vesztette. Csak azt láttuk, hogy a hajó egyik pillanatról a másikra összetört felszereléssel sodródik a hullámos vízen.

A forduló Tihanynál igényelt figyelmet. Vagy hat hajó viszonylag szoros közelségben végezte a felhúzott fordulót. Ekkora szélben 10-20 m távolság közöttünk már elég nyugtalanító, nagyon kell figyelni, mert egy hirtelen fellúvolás kikerülhetetlenül ütközéshez vezethet. 6 km cirkálás állt előttünk a fokozatosan erősödő és a Koloska miatt vadul lengő szélben. Lazára állított vitolákkal, kézben tartott és a teljes lobogáshatárra kiengedett, éppencsak fogó nagyvitorlával igyekeztünk a part alá. Aszófő felé félútnál megfordultunk (z-taktika) és Csopak felé szorítottunk. Itt vettük észre, hogy -útirányunk mentén- a Stefánia is gonddal küszködik. Orrvitorla nélkül lobobó nagyvitorla alatt elmerülten sodródik és vadul vödrözik a vizet kifelé: minden bizonnyal megmerülhetett. A farfedélzet nyomasztóan közel volt a hullámzó vízfelszínhez. Időközben a Bernát -mögöttünk- vihar-fokkra cserélte orrvitorláját. Minden elismerésünk nekik, hogy ezt megcsinálták. Már a többedik bizonyítékát adták ezzel, mennyire jó vitorlázók! De nem veszélyeztethették helyünket. Benéztük a célvonalat, megfelelő pillanatban Fürednek fordultunk és biztonsággal befutottunk.

A húzós időben csak annyit érzékeltünk, hogy eléggé elöl voltunk a mezőnyben. Csak este, díjkiosztónál tudta meg Gábor, hogy osztályunkban elsők lettünk, abszolútban pedig 49.-ek. Ilyen eredménnyel az utóbbi években nem nagyon dicsekedhettünk!

Utószó. Fél-kettő körül futottunk be, és röviddel kettő után már Gáboréknál voltunk fedél alatt, begyújtott kandalló mellett, amikor a szél igazán viharosra nőtt és zuhogó eső kísérte. Csak a kert és a hegy fáinak dűlöngéléséből tudtuk, hogy rendkívüli időjárás tört ránk. Szerencsénk volt, hogy ez a szél a verseny után csapott le, nem nyílt vízen ért bennünket.