Emlék

... - Na várj, egy verset még ideírok, rólad szólót, a címe: Atlantisz. ...

Varga Domokos
Atlantisz

Úgy hódítottál meg, mint rejtelmek honát,
messzi kontinenset.
Hány hosszú éjszakát küzdöttél értem át!
S hány évet! Kilencet!

Hogy partomra szálltál, nem tett még tieddé,
mohón törtél tovább,
messzi tájaimmal mámorodni eggyé,
űzve vágyad lovát.

Míg ki nem kutattál minden folyót, gázlót,
bozótot, völgyzugot,
s ki nem tűzted lelked ormaira zászlód,
nem lehettél nyugodt.

Minden este újra megszálltad fejeddel
jobbvállamnak öblét,
s reggelig ringatott lankadatlan kedvvel
az édes öröklét.

Aztán ... Atlantiszként süllyedt el egy éjjel
egész kontinensem,
s most könnyóceánon küszködsz habbal-széllel,
s nincs aki kimentsen!

Budapesti Kisfogház, 1958. október 2.

De most már majd lesz és nagyon jó lesz!